reblog

700 lelkes rajongó megidézte a leghíresebb poszt-apokaliptikus mű világát, és együtt ünnepelték annak létrejöttét. A Wasteland Weekend nevű hétvégi program nem kifejezetten gyerekeknek szólt: a hokimaszkban és bőrruhában mókázó rajongók még egy min-Viharcsarnokot is felépítettek.

Három nappal ezelőtt - a zene világnapja apropójaként - elkezdtük összeállítani a filmzenés toplistánkat. Ígéretünkhöz hűen újra jelentkezünk, immáron a második etappal. A szabályok változatlanok, a csata élesedik! A legjobb tíz következik.

10. John Murpy - In the House, In a Heartbeat (28 nappal később, 2002)

Az "olyan jó ez a szám, hogy belerakjuk a folytatásba is" kategória különdíjasa. Murphy alapvetően a 28 nappal később című filmhez írta ezt a zenét, de a 2007-es folytatásban, a 28 héttel később-ben is felcsendül az ismerős dallam, rögtön az expozícióban (a zombitámadás alatt).

Aki valaha is olvasott világűrös sci-fit, az örök időkre eltelik kíváncsisággal: milyen lehet beülni egy űrsiklóba? Mit lát az asztronauta? Mennyi kütyü, kapcsoló, kar, monitor és névtelen műszer kacsintgat vissza az űrhajósra? Harrison Bergeron barátunk barátunk talált egy linket, ahol mindezt meg is tehetjük! Körbenézhetünk egy pilótafülkében, zoomolhatunk, és egyáltalán - ugyanazt láthatjuk, mint azok a bátor asztronauták, akik a világűr meghódításában az emberiség előőrsét képezik. Bár a világűr meghódítása még vágyálom, azért ne tagadjuk - elkezdtük.

IDE KATTINTVA érhető el a Discovery pilótafülkéje. Jó nézelődést!

George Lucas azt állítja (és ezzel mi egyetértünk), hogy a Star Wars művészet, és mint művészet (ezzel már nem biztos, hogy egyet értünk), folyamatosan remixelhető, hogy egyes hatásokat fokozhassuk. Ezt a hozzáállását érhetjük tetten a Blu-Ray kiadásban is. Lényeg a lényeg, ha ő így, akkor mások is így: egy John Woo (nem a filmrendező) nevű divattervező és illusztrátor művész úgy döntött, akkor ő most egy kicsit remixeli a SW karaktereit, és a legfrissebb divat szerint felöltözteti őket.

Nagyon aktuálisak vagyunk, úgyhogy a muzsika világnapja alkalmából (mármint egy nappal előtte) összeállítottunk egy filmzenés best-of válogatást, hogy így tisztelegjünk kedvenc műfajunk előtt. Szelektálásunk ezúttal is szigorú - belépés csak a legjobbaknak! Betétdalokkal nem foglalkozunk, továbbá fontos tényező, hogy időszámításunk szerinti (tehát Csillagok háborúja utáni - 1977) legyen a műalkotás. Ráadásul egy filmből csak egy szám nevezhető, és az animációs műalkotásokat ezúttal nem vesszük számításba. Nézzük a második, epikus tizet! És persze írjatok, tippeljetek, kommenteljetek.

20. Jon Hopkins - Monsters Main Theme (2010)

Kevesen vannak, akik egyáltalán hallottak a tavalyi év egyik legjobb SF filmjéről, a Monsters-ről. Pedig nem csak a film erős, hanem zenéje is: Jon Hopkins korábban a Coldplay-el stúdiózott, de első filmzenéje eddigi pályájának a csúcsa.

A társadalom sok, külön egyén összességéből épül fel. Ezek csoportokba tömörülnek mindenféle szempont alapján: közös érdekek szerint, nézetek szerint, vallás szerint, érdeklődés kapcsán, életkor alapján... Mert mindenki akar lenni valamilyen, és gyakran olyannak szeretne tűnni, ami a valóságban nem állja meg a helyét. Képzeljük el, mi lenne, ha belátnánk egymás kicsit vagy nagyon hazug mázai mögé, és meg tudnánk nézni egymást - minden nap, minden perc, minden másodpercében?

1929-ben a kozmológia olyan felfedezést tett, ami megdöbbentette a kor tudósait: a tér-idő, azaz maga az univerzum tágul. 1998-ban ez kiegészült egy újra csak meglepő adalékkal: nem csak tágul a kozmosz, hanem egyre gyorsabban és gyorsabban teszi! Ez pedig nem éppen szívderítő fejlemény az univerzum sorsát illetően, ugyanis egy olyan állapothoz vezet, amikor a tér-idő annyira kitágul, hogy a tágulás még az atomokat is elemeikre szaggatja egy Nagy Reccsben (ld. bővebben Arthur C. Clarke és Stephen Baxter Időodisszeia trilógiáját).

Lassan itt az ősz, és az évszaknak megfelelően egyre korábban alkonyodik. Az éjszakai élet démonai is egyre hamarabb bújnak elő rejtekükből, hogy megcsapolják vérkészletünket, ha már így a nyár végeztével a szúnyogok lassanként visszavonulót fújnak. Nem árt, ha jól felkészülünk, és pontosan tudjuk, kik azok, akiktől a leginkább kell óvakodnunk. Pár napja már elkezdtük sorra venni a legveszedelmesebb vámpír hölgyeket. Az igazi kemény mag, a kárhozottak legvégzetesebb királynői azonban még csak most következnek!

Pont tökös videojáték karakterekkel kapcsolatos írásunk után pár nappal bukkantunk rá egy amerikai honlapra, kvázi blogra. Ennek üzemeltetője rengeteg témát dolgoz fel: pop-kultúra, számítógépes játékok, tudomány, hírek, politika... Ez utóbbi kategóriában rendszeresen előbukkan a feminizmus, mint téma, és a blogger harcias feministának vallja magát. Nem rég írt egy posztot arról a videojátékról, ami szerinte a Legfeministább Játék 2011 cím befutója... Soha nem találnátok ki. Ez a játék a Warhammer 40k: Space Marine.

A sötét anyag - egy olyan teória, ami a világegyetem számtalan olyan eseményét meg tudná magyarázni, amire egyelőre abszolút semmi elfogadható magyarázatunk nincs, vagy ha van is, ellentmond más, bizonyított tényeknek. De hogyan akarsz kimutatni valamit, ami nem bocsát ki semmit, nem ver vissza semmit, és úgy nagy vonalakban gőzöd sincs róla, hogy egyáltalán mit keress? Egy új elmélet szerint nem is annyira láthatatlan ez a sötét anyag - csillagok felszínét akarják felhasználni "teleszkópként".