Három nappal ezelőtt - a zene világnapja apropójaként - elkezdtük összeállítani a filmzenés toplistánkat. Ígéretünkhöz hűen újra jelentkezünk, immáron a második etappal. A szabályok változatlanok, a csata élesedik! A legjobb tíz következik.
10. John Murpy - In the House, In a Heartbeat (28 nappal később, 2002)
Az "olyan jó ez a szám, hogy belerakjuk a folytatásba is" kategória különdíjasa. Murphy alapvetően a 28 nappal később című filmhez írta ezt a zenét, de a 2007-es folytatásban, a 28 héttel később-ben is felcsendül az ismerős dallam, rögtön az expozícióban (a zombitámadás alatt).
9. David Arnold - Stargate Main Theme (Csillagkapu, 1994)
Erős kezdés: Arnold második filmjéhez már felejthetetlen dallamot komponált (máig ez a legjobbja), de a későbbiekben sem volt rest: A függetlenség napja, Godzilla, Casino Royale, A Quantum csendje és idén a Paul aláfestőzenéje is az ő nevéhez köthető. Még mindig csak 49 éves, úgyhogy jó néhány dobása lehet.
8. John Williams -Wild Signals (Harmadik típusú találkozások, 1977)
Ha Williams neve felmerül, mindenki csak a Csillagok háborújára gondol, pedig munkássága ennél jóval monumentálisabb. A szolmizációs Kodály-módszer és a pentaton hangok szintézise immáron örökre összefonódik a békés földönkívüliekkel. Nem mellesleg Spielberg kedvenc házi muzsikusa ötszörös Oscar-díjas zeneszerző.
7. Vangelis - Blade Runner Main Title (Szárnyas fejvadász, 1982)
A leghíresebb sci-fi noir mellé különleges kísérőzene dukál, és Vangelis ezúttal sem hagyott cserben minket. Nem könnyű elsőre megemészteni egy '80-as évekbeli szintetizátor kreálta dallamot, ami helyenként Jean Michel Jarre munkásságára hajaz, de ahogyan kibontakozik a fő motívum...
6. Clint Mansell - Welcome to Lunar Industries (Hold, 2009)
Duncan Jones debüt-filmje, a Hold a 2009-es év egyik meglepetés-filmje volt. David Bowie fia okos munkát tett le az asztalra, de még a filmnél is sokkal jobb volt Mansell kísérőzenéje. Neki ez már a harmadik helyezése a TOP 20-as listánkon - szerintünk ő korunk legtehetségesebb "audióművésze".
5. Brad Fiedel - Terminator 2 Main Theme (Terminátor 2: Az ítélet napja, 1991)
A főként TV-filmek világában mozgó zeneszerző a '80-as, '90-es években volt pályája csúcsán: Cameron mellett aktív szerepet vállalt a Terminátor, a Terminátor 2: Az ítélet napja és a True Lies - Két tűz között sikereiben. 1999 óta azonban nem fürdik a sikerekben - az Y2K-Végzetes visszaszámlálás óta teljesen inaktív. De ennek ellenére is sikerült maradandót alkotnia.
4. Jerry Goldsmith - Alien Main Title (Alien, 1979)
A nagy Jerry Goldsmith - megannyi sci-fi filmek zeneszerzője - egyik legismertebb munkája a '79-es Ridley Scott filmhez köthető. Nyugtalanító és sejtelmes kalandozásra invitál minket a dallam, miközben feloldásként egy-két gyönyörű motívum is beúszik a fülünkön. Valami ilyesmi lehet a purgatórium is.
3. Hans Zimmer - Dream is Collapsing (Eredet, 2010)
A jó német. Egyébiránt a The Buggles nevű formáció billentyűse volt pályája kezdetén (emlékszik még valaki a Video killed the Radio Star című számra? na ő a fekete ruhás szintis - 2.51-től látható). Az Eredet filmzenéjével az egyik legkomplexebb auditív élményt okozta nekünk az elmúlt évtizedben - akár mindegyik száma elfért volna a toplistán. Sokan lopással vádolták meg Edith Piaf Non, Je ne regrette rien című száma alapján, de szerintünk egyszerűen csak zseni.
2. Ennio Morricone - The Thing Theme (A dolog, 1982)
A spagettiwestern atyja elhagyta az általa favorizált műfajt, majd elkészítette az egyik legjobb SF-horror zenei aláfestését. Le se lehetne tagadni a '80-as évekbeli feelinget, minimalista hangzásvilág párosul a nyitójelenet sivárságával. Kíváncsian várjuk az új prequel-t, addig is felkészülünk a legrosszabbra, és reméljük a legjobbat.
1. John Williams - The Imperial March - Darth Vader's Theme (Csillagok háborúja, 1977)
Nem vagyunk olyan bátrak, hogy szembeszálljunk az 501-es légió Magyarországi Helyőrségével - úgyhogy az abszolút győztes kilétéhez nem is férhetett kétség. A Birodalmi Induló talán az egész filmművészet legismertebb dallama, ráadásul - mivel nem felejtettük el az egy film, egy nevezés kritériumot - egy másik klasszikust szorított ki (jaj, ez nagyon nehéz választás volt). Üdv néked, John Williams!
