reblog

A SETI-t bizony becsukta a gazdasági válság, a földönkívüliek rossz időt választanak a rádiós visszatelefonálásra. Persze, lehet, hogy nem is akkora probléma, hogy nem figyeljük olyan intenzitással a rádiójeleket, mint korábban: az elmúlt év(tized)ekben a Föld rádióforgalma ugyanis szánnivaló kis töredékére esett vissza a korábbihoz képest a kábelek, a száloptika és más telekommunikációs fejlesztéseknek hála, így joggal feltételezhetjük, hogy egy fejlettebb idegen faj rádiókibocsátása sem jelentős. Lehet, hogy nem is feltétlenül a rádiójeleket kéne figyelnünk, hanem... a fényt.

Olyan a recept, mint egy középkori boszorkány kompendiumában: végy egy marék pókfonalat, szórd meg kevés emberbőrrel, főzd össze alaposan, és kész is van a golyóálló emberbőr! Legalábbis mértéktelen lebutítással élve ezt tette egy holland kutatócsoport, akik speciális, amerikai pókfonalat szőttek egybe emberi bőrsejtekkel. Ez pedig, ha a lövedék nem száguldott túl gyorsan, valóban meg is állította.

A számítógépes játékok rengeteg hátrányáról cikkek ezrei jelennek meg évente, a Mortal Kombattól, az Assassin's Creedtől vagy a Dead Space-től agresszívvá és félőssé váló gyerekekkel riogatva a szülőket. A koncentrációképesség hanyatlásáról, érdektelenségről számolnak be, vagy azzal a képpel riogatnak, ahogy például egy World of Warcraftozó kínai férfit még az éhség sem tud elrángatni a számítógépe elől. Eddig rendben - de mik a játékok előnyei? Erről jóval kevesebbet olvashatunk manapság, pedig valljuk be, a legújabb művészeti ágról beszélünk. Egy magyar csoport pedig nem régiben felhívta a figyelmet arra, hogy micsoda hasznos oktatási pluszanyag lehet egy-egy játék. Hogy bizonyságot is nyújthassanak, készítettek egy mozgóképes magyarázatot a mohácsi csatáról.

Aki valaha is olvasott világűrös sci-fit, az örök időkre eltelik kíváncsisággal: milyen lehet beülni egy űrsiklóba? Mit lát az asztronauta? Mennyi kütyü, kapcsoló, kar, monitor és névtelen műszer kacsintgat vissza az űrhajósra? Harrison Bergeron barátunk barátunk talált egy linket, ahol mindezt meg is tehetjük! Körbenézhetünk egy pilótafülkében, zoomolhatunk, és egyáltalán - ugyanazt láthatjuk, mint azok a bátor asztronauták, akik a világűr meghódításában az emberiség előőrsét képezik. Bár a világűr meghódítása még vágyálom, azért ne tagadjuk - elkezdtük.

IDE KATTINTVA érhető el a Discovery pilótafülkéje. Jó nézelődést!

1929-ben a kozmológia olyan felfedezést tett, ami megdöbbentette a kor tudósait: a tér-idő, azaz maga az univerzum tágul. 1998-ban ez kiegészült egy újra csak meglepő adalékkal: nem csak tágul a kozmosz, hanem egyre gyorsabban és gyorsabban teszi! Ez pedig nem éppen szívderítő fejlemény az univerzum sorsát illetően, ugyanis egy olyan állapothoz vezet, amikor a tér-idő annyira kitágul, hogy a tágulás még az atomokat is elemeikre szaggatja egy Nagy Reccsben (ld. bővebben Arthur C. Clarke és Stephen Baxter Időodisszeia trilógiáját).

A sötét anyag - egy olyan teória, ami a világegyetem számtalan olyan eseményét meg tudná magyarázni, amire egyelőre abszolút semmi elfogadható magyarázatunk nincs, vagy ha van is, ellentmond más, bizonyított tényeknek. De hogyan akarsz kimutatni valamit, ami nem bocsát ki semmit, nem ver vissza semmit, és úgy nagy vonalakban gőzöd sincs róla, hogy egyáltalán mit keress? Egy új elmélet szerint nem is annyira láthatatlan ez a sötét anyag - csillagok felszínét akarják felhasználni "teleszkópként".

Történészek, szociológusok, katonatisztek, politológusok, és a szellemi elit számtalan más csoportja próbálja előrejelezni a világ fontos eseményeit, nevesül, válságokat, háborúkat, forradalmakat... mondani se kell, eddig eléggé sikertelenül. Most azonban nagy áttörést sikerült elérni - egy szoftver segítségével.

Az ember hazamegy a suliból és/vagy melóból, bekapcsolja a számítógépet és már el is veszett a virtuális térben. Megkezdődik a kaland: a stratéga szerepkör vagy éppen a hentes (csak véresen, mocskosan Bruce Willis után szabadon) szerepének betöltése a jól megérdemelt jutalom a fárasztó nap végén. A számítógépes játékok szó szerint kikapcsolnak: észre sem vesszük, és máris hosszú, monitor előtt töltött órákkal lett rövidebb az életünk. Haszontalan lett volna? Nos, ha vannak még emberek, akik úgy gondolják, a kockaság, mint hobbi, bizony nem más, mint időpazarlás, azok jobb, ha most sürgősen átértékelik ezt a véleményt. A gamerek ugyanis még a real life tudósokat is lenyomták.