Új kutatások alapján úgy látszik, az evolúció nem csak az élőlények körében működik.
A Földön az élet nagyjából 3,7 milliárd évvel ezelőtt jelent meg, amikor is - a jelenleg leginkább elfogadott elmélet szerint – az óceánokban a kémiai összetevők valamilyen úton-módon élő egységekké álltak össze. Azt már tudjuk, hogy miből, mikor és hol, csak azt nem, hogyan.
Néhány tudós úgy gondolja, közelebb került a probléma megoldásához. Az tudjuk, hogy az őslevesben úszkáló molekulák folyamatosan elbomlottak az ultraibolya sugárzás, hő, vagy más behatások miatt. Azonban, ha bizonyos molekulák összekapcsolódnak, az új molekula bizonyos esetekben ellenálló lehet az olyan hatásokkal szemben, melyekkel szemben a kiinduló molekuláknak nem volt védelme. Mondhatnánk úgy is, evolúciós folyamaton mentek keresztül, ahol az 'életképtelen' molekulák kihaltak, az 'életképesek' pedig túléltek.
Jó példák erre a folyamatra a glutaminsav és két glicinmolekula, illetve az adrenalin és aszkorbinsav egyesülése. Előbbi esetben a végeredményül kapott molekula ellenállóvá vált az ultraibolya sugárzás ellen, míg ez nem mondható el sem a glutaminsavról, sem a glicinről. A második példában az oxidációval szembeni ellenállás növekedett meg drasztikusan.
ÉS hogy ez miért előnyös? Vegyünk példának két órakészítő mestert. Mindketten ugyanolyan 1000 darabos órát szerelnek össze, a különbség csak annyi, hogy egyikük folyamatosan, darabonként rakja össze az órát, míg a másik előbb néhány darabból álló, stabil modulokat épít, amikből később összerakja a teljes órát. A második módszer előnye, hogy ha megzavarják munka közben az órás mestert, nem esik szét teljesen az órája, a modulok egyben maradnak – az első mester esetében ez nem mondható el.
Valószínűleg az élet is így keletkezett. Stabil, ellenálló molekulák álltak össze egyre bonyolultabb rendszerekké, végül aminosavakká. Innen pedig csak egy lépés a fehérjék létrejötte. A fenti módszer még inkább hihetővé tette a legáltalánosabb elméletet az élet keletkezéséről.
Forrás: livescience.com
