Az emberiség érdeklődési köre néhány évtizeden belül is drámaian meg tud változni a világgal kapcsolatban. Hatvan-hetven évvel ezelőtt a Föld lakosságának jelentős része azon járatta vadul az eszét, hogyan tudna birtokából több termést kicsikarni, ma pedig azon, hogy hogyan tudná a nagyapa földjét akármilyen áron eladni, hogy megvehesse azt a szuper autót a Darth Vaderes reklámból. De két dologra mindig is kíváncsi volt az ember: hogyan keletkezett a világ, és hogy hogyan lesz vége. Utóbbi azért is érdekesebb, mert megvan a lehetősége, hogy ott sajnos az adott ember jelen is lesz. És mivel szeretünk felkészülni mindarra, ami jön, több világvége-történetünk és lehetőségünk van, mint teremtés- vagy eredettörténetünk, ami elég nagy munka. A teljesség igénye nélkül, lássuk, melyek a "legnépszerűbb" világvégék!

10. Aszteroida-armageddon

Becsapódó kisbolygó, meteor, aszteroida - hívjuk, ahogy akarjuk, ezek a szürke rohadékok a világűrből örökké csak fenyegetnek minket. A gonosz T-Rex és a cuki Triceratops már kikapott egyszer a kozmosztól egy ilyen löket által, ami mutatja, hogy bizony, a fenyegetés reális. Tekintsünk el az atlétatrikós-mezítlábas hősös Armageddontól, és máris megállapíthatjuk, hogy ez a fenyegetés tökéletesen valós: Sol, a mi napunk ugyanis szintén mozog az űrben és viszonylag szabályos időközönként átráncigál minket egy kisbolygókkal és aszteroidákkal teli területen. Persze, itt van nekünk viszonylag sűrű légkörünk, ami gyakran elegendő sűrlódást biztosít ahhoz, hogy még jó magasan elégjenek az érkező űrkövek, és ne okozzanak tényleges kataklizmát. Persze, ha egyszer egy valóban nagy (mármint NAGY) égitesttel ütközne a Föld, ez az amúgy védelmező légkör akár évekre megtelne porral, hamuval, stb., és így olyan modortalanul hideg (és kevés fény)lenne, hogy imádkoznánk, hogy végre kapcsolja vissza valaki a globális felmelegedést.

Legjobb példa: Armageddon
Itt ugyan sikerül az érkező fenyegetést puszta heroikussággal és némi hasadóanyaggal megtámogatva elhárítani, de a fenyegetés nagyon erősen belengi a filmet.


9. A Földön nem alien

Jogos kérdés, hogy ugyan miért is lenne konstruktív egy idegen fajjal történő első találkozás? Különösképpen, ha ők nem hasonlítanak annyira ránk, emberekre, mint amennyire mi azt szeretnénk. Az egyik legnagyobb világvége-fenyegetés-klisé az idegen támadás rémével riogat: egy szép/csúf reggelen eljönnek az idegenek és nem pofáznak, nem tegeznek, hanem nekiállnak radírozni. (Köztünk szólva, ez is elég antropomorfizáló elképzelés: a történelemben igenis mi, emberek voltunk azok, akik ha találtak egy új helyet, ami foglalt volt, az ágyútűz fényénél rajzolták meg az új földek térképet éjjel.) Az idegenek minden ilyen esetben sokkal fejlettebbek nálunk (ami valóban nem lenne kizárt, sőt, ha már egyszer idáig jönnek...), és a fejlettségük tipikusan emberi módon komplex és kíméletlen fegyvertechnológiákra is kiterjed: megsütnek (Függetlenség napja), levadásznak (Predator), megesznek (Alien), begyűjtenek (Wells Világok harca), begyűjtenek és átalakítanak (Skyline, Mass Effect 2), megnéznek (Attack of the Eye Creatures, egyben megnézhető IDE KATTINTVA)...
Több "tudományos" író is foglalkozik a témával, hogy az idegenek egy fix dátum idején (először 2000 volt, aztán 2000 utolsó éjszakája, most éppen 2012) eljönnek, és eltörlik az emberi civilizációt, mert... csak. Mert zavarjuk őket, vagy csak simán nem érthetjük kozmikus motivációjukat. Az elképzelés kedves, gyengéd paródiája és egyszerre továbbgondolásaként még maga Arthur C. Clarke is írt ilyen vonalat tartalmazó történetet (pl. az Időodisszeia-trilógia, vagy a Végső Bizonyítás). Ugyan nem elképzelhetetlen, hogy van valahol egy értelmes, rosszakaratú faj az univerzumban, amely, ha megtalál, kivág minket, mint a macskát a toalettre (Stephen Hawking utalt már ilyesmire), de azért bizton állíthatjuk, hogy egyelőre nincs mitől aggódnunk. Persze, azért fegyverkezünk, biztos, ami biztos, bár még egy állam sem az idegenek elleni védelemre hivatkozva építi arzenálját.
És akkor még azokról az idegenekről nem is beszéltünk, akik meg sem mutatják az arcukat, mégis úgy játszadoznak az emberiséggel, hogy az minden percben a pusztulással kénytelen dacolni... Ez történik a 2006-os Hugo-díjat nyert regényben, a Pörgésben: az idegenek se szó, se beszéd levágják a Földet az univerzum többi részéről. És minden egyes földi perc több ezer év odakint... azaz a Nap alig 40 éven belül szénné égeti a Földet, és mindezt úgy, hogy az emberiségnek lövése sincs arról, kik, miért és hogyan gyorsították fel az időt odakint olyan mértékben, hogy elpusztítsák őket...

Legjobb példa: H. G. Wells: Világok harca
A Világok Harca azért is az egyik legjobb példa, mert az egyik legrégebbi: a klasszikus mű lefektette az inváziós sci-fi műfaj alapszabályait és motívumait. Emellett például a belőle készült rádiójáték annyira hiteles volt, hogy a hallgatók közül nagyon sokan hisztérikus állapotba kerültek, ami mutatja, mennyire hihető és rémisztő is egy ilyen forgatókönyv.


8. A rakéták szárnyán

Az egyik - sajnos - legvalószerűbb világvége-forgatókönyv azonban nem külső tényezőket okol, hanem minket, embereket, és a valaha volt "legcsodálatosabb" találmányunkat: az atombombát. Persze a békés célra felhasznált atomenergia valóban remek dolog, de ahogy az Irán-Amerika-Izrael konfliktustengely vígan példázza, sajnos az atomfenyegetés nem múlt el a hidegháború euforikus végével. Olyan komolyan vették annak idején a fenyegetést (és olyan komoly is volt!), hogy mindkét oldal filmeket, oktatóanyagokat adott ki azzal kapcsolatban, mi a civilek teendője nukleáris háború kitörésekor. Sajnos ez az apokalipszis több alkalommal is kis híján bekövetkezett: ilyen volt pl. az 1962-es kubai rakétaválság, amely kb. 35-36 napja alatt jó eséllyel mindkét szuperhatalom aktuális vezetői éveket öregedtek.
Az iszonyatos, a mindennapokat is őrülten nyomasztó feszültséget annak rendje és módja szerint sok művészeti alkotás igyekszik megörökíteni, bár ezek általában nem örökítik meg magát a csapást, csak az apokalipszist követő nyomorult időszakokat. Kivételt képez Robert Merle Malevil című regénye, amelyben a légköri atomrobbanás pillanata is megörökítésre kerül, idegölő módon, vagy a zseniális Dr. Strangelove, amely nem is nagyon szól másról, mint egy félreértés alapján kitörő világvégéről, ami ráadásul automatikusan zajlik le, megállíthatatlanul (Volt egy tudós, aki elkerülhetetlennek látta az események ilyetén alakulását, bár ezt nem szokták róla felemlegetni... ő volt Teller Ede, a "hidrogénbomba atyja").

Legjobb példa: Dr. Strangelove
Nincs mit magyarázni: a feszültség kézzel fogható, kéjencek, katonák és idióták vannak a döntéshozó helyzetben, és egy felettéb flúgos, militáns exnáci a szituációt egyedül átlátó tanácsadó. A vég elkerülhetetlen, mein Führ... izé, President!

Legjobb példa az apokalipszis utáni állapotokra:
A fent említett Malevilben láthatjuk a kiégett földet újjáéleszteni vágyó ember küzdelmét, de sok történet szól a barbár, állatias szintre süllyedt emberiségről is. Ilyen a Mad Max, a Fallout-játékok, a kultikus Stalker, vagy az Éli Könyve, ahol a nukleáris tűzben felperzselődött világ új sivatagjait láthatjuk.


7. Járvány

A modern világ hatalmas félelme a járványoktól érthető: évtizedekkel ezelőtt a világ jó részén (mínusz Afrika és Ázsia egyes területei) sikerült a nagy járványokat és betegségeket tulajdonképpen kiírtani, olyannyira, hogy már nem is oltanak be ellenük.
Na, pont ez az.
Mi véd meg például egy világméretű spanyolnátha járványtól? A városokba tömörödő lakosság egyre zsúfoltabb körülmények között él, és akármilyen vírus játszi könnyedséggel végigszaladhatna a világon, ha nagyon akarna. Ráadásul minél több fertőzés, annál több mutáció, ugyanis a vírusok nagyon könnyen módosulnak minden osztódással. Egyre több film és regény foglalkozik a világméretű járvány fenyegető képével, elég csak a World War Z-re gondolni a zombijárványával, vagy a 80-as, 90-es évek masszívan ZS-kategóriás vírusos krízisfilmjeire (igen, kereskedelmi TV, nyár közepe, kedd este 20:30-kor kezdődnek, pontosan ez a kategória magányos, de a történet végén a sheriffel összebútorozó virológusnővel, gyerekkel, kutyával). De ilyen a Resident Evil széria is a maga konstruált vírusával... Ráadásul a nyugati világban elfelejtett betegségek (lepra, malária, álomkór, csak hogy párat említsünk) ellen gyógyszer nem igen van, csak oltás, amit pedig már generációk óta nem adnak... de semmi biztosíték nincs, hogy egy szegény afrikai menekült be nem hozza valamelyiket magával.

Legjobb példa: Virus - Fukkatsu no hi
A japán vírusfilm mellőzi a polipcsápokat, angolnákat, miniszoknyás diákokat, és minden egyéb borzalmat, amit Nippon manapság rászabadít a világra. Cserében van egy vírus, ami elkeni az emberiséget, mint a kés a vajat a kenyérszeleten, és egy tudóscsoport a még tiszta Antarktiszon, akik kétségbeesetten próbálják megtalálni a gyógymódot, mit sem tudva arról, él-e még valaki rajtuk kívül.
De említésre méltó még a Doomsday (2010) film is, amiben Skóciát irtja ki (?) egy vírus, és egy egység katonának kell behatolnia a fetőzött területre, hogy a világméretű pusztulást megállíthassák.
Nick Sagan elsöprő erejű techno-thrillerét, az Idlewild-ot sem szabad kihagynunk, ami bár nem tűnik ide valónak, az. A spoilerezés elkerülése végett legyen elég ennyi... el kell olvasni.


6. A Gonosz Bolygó

Avagy Planet X, alias Nemesis, esetleg Nibiru, aka Zorg (igen, írd és mondd, Zorg)... ez a planéta már 1999 Wow! magazinjában is csak visszatérő jószág volt, több alkalommal riogatta a Föld lakóit korábban is. Ki is ő? Ő a Föld ikerbolygója a mélyűrben, amely ritmikus időközönként keresztezi pályánkat. Ekkor "tudós"-onként változó dolog történik: vagy erős gravitációjával szippant ki majdnem minden életet a Földről, vagy fejlett és kiborítóan gonosz népessége jön át egy indokolatlan belezésre a Földre, vagy egyszerűen mérgező légköréből juttat annyit a Földébe, hogy minden nem-növényi élet kihal, esetleg pusztán démoni kisugárzása mészárolja halomra a földi intelligens életet... a lényeg a katasztrófa, és annak elodázhatatlansága. Ha pedig valaki nem tudná, a kormányzatok eltitkolják a közeledő gonosz bolygó létezését, hogy ne törtjön ki pánik és lázadás ellenük, így legalább ők valamilyen óvóhelyen túlélhessék a pokoli planéta penetráns pusztítását.
Hát, ez nem következett be sem 1999 december 31-én, sem 2000-ben, de még 2001-ben sem. Úgyhogy Mr. X lekerült a menüről - 2005-ig, amikor fölfedezték Naprendszerünk 10. bolygóját, az Erist. A csillagászok ugyan kiszámolták pályáját, ami a Neptunusznál soha nem jön közelebb hozzánk, de ez az értő "tudósokat" egyáltalán nem hatotta meg és nem is zavarta abban, hogy új démonbolygót avassanak, ami eljön, hogy kiírtson bennünket. Aki pedig végképp nem hallott még erről az eseményről, annak ezúton jelezzük, hogy legújabb érkezési dátuma 2012 december 31, amit a maják (vagy az aztékok?... esetleg a toltékok vagy a tlaxcallánok?... tök mindegy, mind azték, oszt' jól van) jól meg is jövendöltek, mert ők még látták az X bolygó előző invázióját, és tudták, mikor jön a következő.

És bár tudományosan bizonyított tény, hogy tökéletesen reális, hogy például egy áthaladó óriásbolygó lerántsa egy másik világ légkörét, mint apóka a dióhéjat a bejglisütés előtt, ez viszonylag ritkán történik meg.
Ami azt jelenti, hogy például a Földdel eddig soha sem, márpedig ez a kődarab és a légköre itt van már néhány milliárd éve, tehát annak a matematikai esélye, hogy ez pont 2012 december 31-én megtörténjen... nos, nem sok.

folytatás következik!