A dolgok űrbe szállításának módja nem igazán változott az elmúlt időszakban: fölrakjuk rakétára, oszt' hadd szóljon. Ezért egyelőre igencsak drága ez a dolog, így különösen fájó egy-egy csapatnak, ha a misszió sikertelen: évek munkája, tervezés, gondos előkészítés, méregdrága előállítás után egy szonda meghibásodik, és elhúz a kijelölt égitest mellett, vagy nemes egyszerűséggel néhány km/másodperccel lefejel egy aszteroidát útközben... az űrkutató rémálma. Most éppen az oroszok rágják mind a tíz körmüket Phobos-Grunt szondájukkal kapcsolatban. És - sajnos - okkal.
Ugyanis november 8-án kiválóan fölpréselték orbitális pályára a jószágot (ami ráadásul Kína első Mars-kutatóját is viszi magával) egy Zenit rakétával (az esemény a nyitóképen). Le is vált a hordozóról, aztán az irányzék-fúvókái nem lökték olyan pályára, ami a Marsig vitte volna.
Most orbitális pályán kering, és tulajdonképpen csapdába esett. Az orosz mérnökcsapat 0-24-ben dolgozik (bár gyanúnk az, hogy akár napi 27 órát is szívesen dolgoznának rajta, csak sikerüljön), hogy megmentsék a missziót, és a kilátások nem túl jók: több jel arra utal, hogy a légiirányítók nem tudnak kommunikálni a szondával. Ha ez a helyzet, akkor vélhetőleg javíthatatlan, és végleg elveszett.
Vlagyimir Uvarov, az Orosz Védelmi Minisztérium korábbi vezető világűr munkatársa a Russzijszkaja Gazetának 10-én azt nyilatkozta, hogy véleménye szerint a Phobos-Grunt elveszett. Szerinte a hiba komoly, és az eddigi tapasztalatok alapján a meghajtás hibája lehet, hogy véglegesnek minősül.
Az orosz mérnökcsapat becslései megoszlanak: van, aki szerint két nap állt rendelkezésükre (azaz már vége az ügynek...), de van, aki két hétre becsüli az akkumulátorok élettartamát, azaz még kilenc-tíz napot ad a szonda megmentésére. A Rocosmos (az orosz űrügynökség) hivatalos állásfoglalása szerint még tíz napjuk van - utána a Phobos-Grunt végleg elvész.
A 163 millió dolláros gép célja a Mars Phobos nevű holdja, aminek felszínéből 2014-re már mintát is hozna haza a Földre. Ez az oroszok első bolygóközi projektje 1996 óta.
Most a szonda a képen ábrázolt hívogató pozíció helyett egy ún. "parkolópályán" van, ami azt jelenti, hogy olyan orbitban kering a Föld körül, ahol ütközéssel nem fenyeget egyetlen működő műholdat vagy űrjárművet sem. Valahol 207 és 347 km-es magasság között található, míg a Nemzetközi Űrállomás (a Földhöz legközelebbi eszköz) 152 km-esben. A NASA közleményt adott ki, amiben megnyugtatta a közvéleményt, hogy ők is figyelik a Phobos-Gruntot.
Azok után, mondjuk, hogy a saját lezuhanó műholdjukról sem tudták megközelítőleg sem megmondani, hogy mikor és hol fog lezuhanni, minket annyira nem nyugtat meg a NASA figyelő ókulusza. Annál jobb viszont egyik emberük, az Orbitális Hulladék Program fő tudósa, Nicholas Johnson nyilatkozata. Elmondta, hogy a két hétnél a gép sokkal tovább a Föld körül marad, és méretéből adódóan nem is veszélyes. Bár tele van üzemanyaggal, ilyenkor az az eljárás, hogy azt az orbitális pályán kiereszti azt, hogy a légkörbe visszatérve ne okozzon pusztító robbanást. Az oroszok, ameddig a misszió menthetőnek hat, nyilván megőrzik az üzemanyagot, de amint kiderül, hogy a szonda végleg menthetetlen, megteszik, és a Phobos-Grunt ártalmatlanul visszahullik és elég a légkörben.
Mi a magunk részéről, a NASA és a Rocosmos embereivel karöltve nagyon szurkolunk, hogy sikerüljön életet lehelni a szondába, és ne kelljen a szilveszteri "űrkutatási bakik 2011" toplistánkba bevennünk ezt a szimpatikus tavárist.
Forrás: space.com
