Mindenki próbált már egy kád vízből -egy pohár sörből vagy üdítőből, azaz sorsszerű folyadékból- kihalászni egy bogarat. Nagyon idegesítő, ahogy a kis szemét állandóan kiflöttyen a kezünkből az utolsó kis cseppekkel... gondolkodjunk el azon, milyen nehéz ügy lehet a világűrből összeszedni egy-egy kavicsot... vagy mondjuk sokat. A NASA elemzői pedig égnek a vágytól, hogy ilyenekre tehessék a kezüket (fúróikat, lencséiket, stb.), ezért az űrkutató ügynökség azt tette, amit pl. a birodalmi parancsnok a Millenium Falcon elfogására: bekapcsolta a vontatósugarat.
És ez nem vicc: a NASA komoly összeget gyilkolt bele egy kutatásba, miután laboratóriumban sikerült részecskéket foglyul ejteni és arrébb vontatni lézersugárral. Ez pedig kiválóan hasznosítható dolog lenne a légüres térben, hogy robotszondák vizsgálható mennyiségű bolygóközi port hozzanak haza a Földre.
Sőt, mintákat tudna hozni a Mars atmoszférájából, üstökösök csóvájából, és spontán áthaladó részecskékből egyaránt.
Paul Stysley, a NASA egyik lézertechnikusa elmondta, hogy "annak ellenére, hogy a science fiction (és különösen a Star Trek) egyik fő vissza-visszatérő eleme, a lézer-alapú részecskevontatás egyáltalán nem vágyálom és nem is haladja meg a technológiai ismereteinket".
A NASA a Föld körül gyűlő űrszemét problémájának megoldására szánta a vonósugarat, ami a közeljövőben egyre nagyobb problémát fog okozni.
Stysley szerint jelenleg ekkora testek vonzása még nem megoldható. Azonban mintagyűjtésre már a mostani technika is tökéletesen alkalmas.
Az egyik módszer az úgynevezett optikai csavarás: két lézersugár, ami ellenkező irányokba halad, és átfedi egymást egy gyűrű alakot hoz létre, ami csapdába ejti a részecskéket. Bármelyik lézer intenzitását gyengítve vagy erősítve felhevíti a levegőt a csapdába ejtett részecske mentén, és bemozdítja a gyűrű középpontja mentén.
A világűrben, ahol nincs levegő, más technikát kell alkalmazni (és ez még kísérlet tárgya): ez egy olyan speciális sugárral van kapcsolatban, amelyik úgy pörget be részecskéket, hogy azok a sugár mentén végighaladjanak a kiindulópontja felé.
A harmadik technika még a laborban is tesztelésre vár: az ún. "Bessel-sugár", amely fénygyűrűket hoz létre egy falra vetített középponti pötty körül. Elméleti síkon ugyanis az ilyen tölcsérben szétvetített lézersugár olyan elektromos és mágneses mezőket hoz létre egy részecske útjában, amik a sugár mozgásával ellentétesen, a kibocsátó felé taszigálják azt.
Ha a kutatás jó ütemben haladhat tovább, akkor a lézer leválthatja a jelenlegi mintavételi módszereket. A NASA Stardust-missziója ún. aerogélt használt, egy olyan könnyű, porózus anyagot, amit fagyott füstként is emlegetnek. A robotok és landolóegységek pedig a jó öreg über-technoilógiával szereztek a Mars talajából mintát: kaparászással. Mindezt el lehetne felejteni a vonósugaras technikáénak hála, ez pedig jócskán növelné a missziók gyorsaságát, sikerességi esélyeit és költséghatékonyságát egyaránt.
Még egy dolog, amiben a sci-fi, a fantázia valamennyire megelőzte a tudományt... és ezúton is gratulálunk a Star Treknek is különösen megalapozott fizikájáért!
forrás: space.com
