Egyszer mind meghalunk, ez tény. Az is tény, hogy a testünk hátramarad. Az viszont erőteljesen kultúrafüggő, hogy mit kezdünk a holttestekkel. Íme néhány, európai szemmel talán furcsa példa.
1, Mumifikálás
Valószínűleg az ősi egyiptomi múmiák a világ leghíresebb tetemei. A testek konzerválása a tehetősek kiváltsága volt: a testükből eltávolítottak minden belső szervet – az agyat is -, majd száraz anyagokkal töltötték ki, végül vászonban csavarták. Mindezt azért, hogy a túlvilágon kóborló lélek időről-időre visszatérhessen az anyagi világba.
2, Krionika
Nagyon sokan a jövőben bíznak. Haláluk után lefagyasztatják a testüket – folyékony nitrogénben áztatják -, amíg el nem jön az az idő, amikor a halál már egy visszafordítható folyamat lesz. Elég bizarr.
3, Balinéz hamvasztás
Ellentétben a nyugati világban elterjedt komor-szomorú hangulatú temetésekkel, Bali hindu lakossága majdhogynem karneváli hangulatú temetéseket szokott tartani. A temetési menet végigvonul a helyi utcákon, ezután a holttestet egy szertartási bikaszoborba helyezik, majd meggyújtják.
4, Testszobrászat
Most már lehetőség van arra, hogy felajánljuk holttestünket a Günther von Hagens által létrehozott The Human Body című kiállításnak. Ebben a holttesteket felboncolják, darabokra szedik, majd tartósítás után újra összeállítják különféle pozitúrákban.
5, Neandervölgyi barlangtemetések
Mielőtt áttértek volna a halottak eltemetésére, a neandervölgyiek a közeli barlangokban helyezték örök nyugalomra eltávozott rokonaikat. Valószínűleg a sötét, titokzatos barlangokat kiváló átjárónak látszottak a túlvilágba.
6, Mocsári tetemek
Észak-Európa mocsarai számtalan átutazó életét követelték, az ő tetemeik véletlen került a mocsárba. Azonban néhány holttestet a középkorban szándékosan dobtak a lápba, amik szerencsésen konzerválódtak, lehetőséget biztosítva a tudósoknak a további vizsgálatokra.
7, Tibeti égi temetés
Vannak helyek, ahol nem éri meg a földbe temetni az eltávozottakat. Ilyen hely Tibet is, ahol a köves, kemény talajba meglehetősen nehéz lenne sírhelyeket mélyíteni. Ehelyett elviszik a tetemeket egy-egy magasabb hegycsúcsra – esetleg liszttel és tejjel ízesítik őket -, ahol a keselyűk elvégzik a holtak eltakarítását.
8, Viking hajótemetkezések
A középkori vikingek hajón éltek és haltak. Néha szó szerint. A tehetősebb viking jóembereket hajókban temették el, étel, drágaságok, fegyverek, néha szolgálók és állatok társaságában. A hajót temethették a földbe, meggyújthatták, vagy vízre is bocsáthatták, tetszés szerint.
9, Fára temetés
Bennszülött törzsek a világ minden táján rájöttek arra, hogy egyszerűbb fellógatni egy fára a tetemeket, mint elásni őket. Ausztráliától kezdve, Amerikán át egészen Szibériáig találunk arra példát, hogy a halottat egész egyszerűen becsavarták valamilyen szövetbe, majd fellógatták őket egy fára, amíg elbomlottak.
10, A csend tornyai
Zaratusztra hívei úgy gondolták, a test a halál után tisztátalanná válik, olyannyira, hogy még a földet is beszennyezné, ha eltemetnék, vagy elégetnék. Ezért inkább a csend tornyához – általában egy közeli hegyen emelt építmény – vitték, ahol a természet erői illetve az állatok gondoskodtak a csontok lecsupaszításáról. Miután a csontok szépen kifehéredtek, meszes oldatban feloldották őket.
Forrás: livescience.com
