Elképzelhető, hogy az emberiség nemsokára találkozik a földönkívüliekkel. Nagy erőkkel kutatjuk az esetlegesen máshol létrejött technológiai civilizációk jeleit. De vajon mi történne, ha találnánk egyet?
Elképzelhető, hogy az emberiség nemsokára találkozik a földönkívüliekkel. Nagy erőkkel kutatjuk az esetlegesen máshol létrejött technológiai civilizációk jeleit. De vajon mi történne, ha találnánk egyet?
Amikor egy alkalmazott úgy kényszerül távozni a munkaadó cégtől, ahogy előzetes tervei alapján nem igazán szeretett volna (gy.k. kivágják, mint a bajszos tejlefetyelőt exkremálni), hajlamos nehéz érzésekkel a szívébn titkos dolgokat kifecsegni. Nos, így járhatott Timothy Good is, a Pentagon egykori szakértő munkatársa, aki különleges infót szellőztetett meg: szerinte ugyanis Dwight D. Eisenhower elnök több alkalommal vett rész értekezleteken idegenekkel az 50es években.
A Bolygó neve: Halál című filmből lehet ismerős ez a jelenet: Ripley, akiben felbuzognak az anyai érzések, megkísérli megmenteni a bolygó populációjának tulajdonképpeni utolsó túlélőjét, és hát bizony csúnyán megszólja az Alien királynőt, hogy az most aztán már hagyja a kislányt de irgumburgum.
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a földönkívüliek léte és az UFO-elképzelések modern, új dolgok. Nos, lehet, hogy valóban azok (ahogy Carl Sagan is állítja Korok és démonok című kötetében), és pontosan ezért döbbenünk meg újra és újra bizonyos művészeti alkotásokon, melyeket 500+ évvel ezelőtt készítettek, és a mai szem számára egyértelműen földönkívüli jelenlétet sugallnak. Először azt feltételezzük ilyenkor, hogy csalással van dolgunk, azután pedig, hogy megtudjuk, hogy tényleg azt látjuk, amit látunk (és hogy abban a pillanatban is azt láttuk volna, amikor lerakta a festő az ecsetet), ledöbbenünk. Magyarázat nincs, a rejtély valós... Nézzünk néhány zavarba ejtő műalkotást ebből a szempontból!
A SETI-t bizony becsukta a gazdasági válság, a földönkívüliek rossz időt választanak a rádiós visszatelefonálásra. Persze, lehet, hogy nem is akkora probléma, hogy nem figyeljük olyan intenzitással a rádiójeleket, mint korábban: az elmúlt év(tized)ekben a Föld rádióforgalma ugyanis szánnivaló kis töredékére esett vissza a korábbihoz képest a kábelek, a száloptika és más telekommunikációs fejlesztéseknek hála, így joggal feltételezhetjük, hogy egy fejlettebb idegen faj rádiókibocsátása sem jelentős. Lehet, hogy nem is feltétlenül a rádiójeleket kéne figyelnünk, hanem... a fényt.