Megszoktuk, hogy a művészetek határterületeivel nem foglalkozhatunk nyíltan, azt nem tekintjük ugyanis "olyan" művészetnek, mint a komoly mesterek munkáit. Tegye fel a kezét, aki még nem kapott sanda pillantást a metrón egy Frederik Pohl vagy egy régi Kozmosz-kötetért, vagy akit nem cikiztek, amikor otthagyta a furulya/fuvola/hegedű/stb. tanulását a gitár vagy a dob kedvéért! Ezek az előítéletek érthetetlenek, hiszen ezek a határterület-művészetek (mint a sci-fi az irodalomban, vagy amilyen pl. a metál a zenében) igenis élvezhető, magas minőségű művek, és igenis nagyon "kell tudni", hogy ilyet alkothasson az ember. Akármilyen megdöbbentő, a számítógépes játékok zenéinek komponistái is hasonló megvetésnek "örvendenek" más kortárs zeneszerzőkhöz képest - pedig gyakran ugyanazokat az eszközöket és hangszereket használják! Nos, ellentételezendő a hallgatást erről a témáról, összeállítottunk egy top10-es listát minden idők legjobb számítógépes játék zenéiről. kizárólag nyitott lelkű embereknek!
10. Lords of Magic
A Lords of Magic soha nem lett nagy sztárjáték. Egy körökre osztott stratégiáról beszélünk, ahol aktuális köröd után passzolni kell, hogy ellenfeleid következhessenek. A csaták valós idejűek voltak, a harcrendszer egyszerű, de nagyszerű, és több varázslat, tárgy és lény volt benne, mint két tetszőleges Heroes of Might and Magicben összesen. Ráadásul 1997-ben jelent meg, azzal a nem titkolt céllal, hogy a Heroes II. és a Lords of the Realm II. sikerét meglovagolja. Nos, ez nem sikerült különösképpen, viszont egy olyan játék jött létre, ami érezhetően de érthetetlenül meghatározta a műfaj jövőjét: a Heroes IV., és a Disciples-széria, a körökre osztott fantasy stratégiák két legnagyobb franchise-ja egyaránt merített belőle - és nem kicsit, sokat. A zenéjét Keith Zizza szerezte, és bizony, a játéknak szemernyi szégyellnivalója sincs ilyen téren (sok más Sierra-játékhoz hasonlóan).
9. Outcast
Ez egy 1999-es akció-kalandjáték volt, az Infogrames nagy üdvöskéje. Egyedi harcrendszere, a Csillagkapuéhoz hasonló, megkapó története és a rengeteg fantáziadús ötlet ellenére ordas nagy bukás lett belőle, méltatlanul. Abban a korszakban még nem igazán dívott a szimfonikus aláfestés (ekkor volt feltörekvőben az MP3, mint technológia is, a széles körben elterjedt DVD még mindig álom, vagy még az se) a játékok számára, ezért volt tökéletesen sokkoló és egyedi Lennie Moore magával ragadó hangulatú, erős kórusokkal és fenyegető dallamokkal teli soundtrackje, amit a Moszkvai Szimfonikus Zenekar adott elő. Akármilyen kortárs zeneszerző megirigyelheti. Ráadásul MP3-ban ingyen, legálisan letölthető IDE KATTINTVA. A galéria audio fülén található.
8. Xenosaga II
Most valószínűleg többen felhördültek, hogy "Mi van?" , mások a szemöldöküket ráncolják. Egyik sem kell. A Xenosaga II (Jenseits von Gut und Böse) egy PS 2-re megjelent, hamisítatlan JRPG - azaz, rengeteg ember van, akinek a gyomra nem veszi be a bikinis-miniszoknyás, rózsaszín hajú, karddal küzdő űrpilotalányok és hasonlók miatt. De ez a muzsika... Hoszoe Sindzsi (játék közbeni számok) és Kadzsiura Juki (átvezetők alatti zene) jegyzi az impresszív soundtracket, és bizony, a hatás elképesztő: az érzelmes hegedűszó mellett tradicionális japán hangszerek, elektronikus alap, metál-kellékek, énekhang és epikus kórus egyaránt jelen van - és az összhang tökéletes. Ha valaha készül még értelmezhető konzolra űrharcos (nyugati!!) RPG a Mass Effect után, az alatt mindenképpen Hoszoe és Kadzsiura kell, hogy szóljon.
7. Morrowind
Van egy név, amely még ahhoz képest is viszonylag híres, hogy egy "egyszerű" játék-komponistát takar. Ez Jeremy Soule. (Nem utoljára hallunk róla.) Köszönheti annak, hogy nem csak csodálatos dallamokat ír, hanem a játékok, amik alá bepakolják őket, rendre a visszaküldik a konkurenciát a sarokba sírdogálni: a The Elder Scrolls - sorozat (amelyet még a rajongók is csak a "jéé, mi ez a kimondhatatlan izé a Morrowind/Oblivion/Skyrim előtt?" - sorozatként ismernek), a Dawn of War, a Giants: Citizen Kabuto, Star Wars: Knights of the Old Republic, a Dungeon Siege vagy a Guild Wars mind egy-egy stílus koronázatlan királyai. Elsőnek halljuk tőle a Morrowind várakozással teli, rejtélyes, hősies fő témáját... (valamint annak és a TES5: Skyrim főcímének feldolgozását, amit két lehengerlő, ifjú hölgy követett el) és még visszatérünk Soule-ra a későbbiekben.
6. Dragon Age: Origins
Hogy szeretjük-e ezt a 70% Tolkienből és 30% Robert Jordanből összeollózott Dragon Age-sztorit, másodrangú a látványhoz képest - és ahhoz a tényhez képest, hogy maga Inon Zur szerezett ennek a vérbő epikus fantasy játéknak zenét, amiről el kell mondani, hogy döbbenetesen jó munkát végzett. El tudjuk képzelni, milyen volt a telefonbeszélgetés, amiben felkérték a munkára. "Te, Inon, szóval kéne egy epikus zene a játékunkhoz." "Oké, rendben, értettem." "Nem, Inon, nem értetted, ebben a játékban sárkányok vannak." (Pre-Skyrim éra, tetszik tudni.) "Ööö, oké? Akkor legyen epikusabb?" "Inon, még mindig nem érted. Ebben a játékban minden kardvágás akrobatikus, látszanak a a feszülő izmok a karakter kezén, és ha a mágusod varázsol, tűzbe borul a világ." "Ööö, oké, akkor legyen olyan Hans Zimmeres-A Szikla-szerűség?" "Nem, Inon, tulajdonképpen mi azt akarjuk, hogy ha harc van, a zene is égessen, vágjon, szikrázzon, fagyasszon, amikor pedig a karakterek drámai helyzetben vannak, ne csak ők sírjanak, hanem maga a zene is. Meg tudod csinálni?"
Igen. Meg tudta. (Bizonyított már némi Prince of Persiával, de úgy véljük, itt engedték, hogy szabadon elkattanhasson az agya. Ami nagyon jó kis tobzódáshoz vezetett.)
folytatás következik! de addig is várjuk gondolataidat, javaslataidat kommentben: szerinted ki jelenik meg a top5-ben?
