Volt egy időszak a 2000-es évek elején, amikor a nagy trance-techno láz gépzenéi után mindegy volt, ki ad elő egy dalt, csak ne egy gép csinálja a zenét, hanem mindenképpen ember(ek). Így került gitár a klipekbe, még pl. a közismerten "tuc-tuc" Groove Coverage csapat tagjainak kezébe is: még ha nem is volt igaz, akkor is azt kellett üzenned a hallgatóidnak, hogy a két kis kezeddel te magad zenélsz. Erre is sokan legyintettek, mondván: na, majd élőben, koncerten is adja elő gitárral, és meglátjuk! Nos, csekély meglepetés, de ma már az élőzene sem feltétlenül az igazi. Ez alatt pedig nem azt értjük, hogy a színpad mögött plusz-zenészek, keverőpult, vagy egyéb csalás található... hanem, hogy az élőzenét egy gép, egy program állítja elő.
Hátborzongató gondolat, nem? Hogy egy gép előre beprogramozott módon énekeljen és emberek csápoljanak egy koncerten úgy, hogy senki, de senki nincs a színpadon?
Azaz, igenis valaki van ott. Nem más, mint Hatsune Miku.
Hatsune Miku nem a nyitóképen látható dekoratív japán hölgy, ahogy pedig minden jel rá mutat: a kép csak egy cosplayes lányt ábrázol, aki megszemélyesíti Hatsune Mikut. Hogy megértsük, ki is ő, először a japán névadás hagyományával, a kakuusu-val kell megismerkednünk. A kakuusu azt jelenti, hogy a nevet valamiféle kívánsággal adják a szülők a gyermeküknek. Névül azt kapja, amit az élethez kívánnak neki: pl. reményt (Nozomi), fényt (Hikari), erőt a védelmezéshez (Mamoru)... azaz a japán nevek alapvetően beszélő nevek. Fordítsuk le Hatsune Miku nevét! A "hatsu" annyit tesz: első, a "ne" hangot jelent, a "miku" pedig a "mirai" szó személynévben történő kiejtése, annyit tesz: jövő. A matematikát a kedves Olvasóra bízzuk, az minden esetre is biztos, hogy szülei a jövő hangjainak első eldalolójának szánták Miku kisasszonyt.
Ugyanis Hatsune Miku egy hang-szintetizáló program. A Crypton Future Media fejlesztette ki a Yamaha Vocaloid 2 énekhangszintetizáló technológiájára építve. 2007 nyarán jelent meg. A lány csak a doboz dekorálóeleme volt kezdetben, hiszen egy testetlen hangnál sokkal kedvelhetőbb egy emberarcú program. Később ennél többé vált: jelképpé vált, a jövő egyfajta szimbólumává.
Külön hátborzongató, hogy a programról az angol nyelvű fórumokon mindenhol "she"-ként beszélnek... magától nem állít elő zenét vagy dalt (tehát Brandon Hackett Isten gépeinek zenélő omegáihoz még nem sok köze van), azonban ezt ellensúlyozandó szívesen fellép.
Igen, fellép. Koncertet ad, ahol az üres színpadon (esetleg néhány élő zenész társaságában) megjelenik, és elénekli a dalait, a koncertrejárók pedig csápolnak neki, ünneplik, mintha egy valódi, kultikus énekes lenne a színpadon.
Lehet természetesen vitatni, hogy mennyivel igazibb egy 50% énekhangból és 50% kultuszból összeálló rockénekes egy ugyanebből a két alapanyagból álló számítógépes programnál. De valahol akkor is kicsit ijesztő a jövő első hangja.
S hogy mennyire váltja be szülei kívánságát Hatsune Miku, a Jövő Első Hangja? Hát, rövid kutatást végeztünk a youtube-on található koncertfelvételek nézettsége között. Ki az első, mit néztek meg a legtöbbször? Freddie Mercuryt a Queennel? A Metallica, netalán a Deep Purple vagy a Pink Floyd valamelyik legendás fellépését?
Nem. Hatsune Miku Tokiói koncertjét.
