És ez nem vicc! Igencsak úgy tűnik, hogy a J. K. Rowling-féle Harry Potter-könyvekben bemutatott extrém, seprűnyélen lovagolva űzött sport a valóságban is követőkre, sőt, mi több eme sportágat űzőkre talált. A Potter-rajongók által létrehozott Nemzetközi Kviddics Szövetség szervezésében november 12-én és 13-án megrendezésre kerül New York városában az V. Kviddics Világkupa.
Ha élne még ember a földön, aki számára ismeretlen a "kviddics" kifejezés, az vagy mugli (azaz varázstalan ember), vagy pedig csak szimplán nem ismeri Harry Potter varász világát. Mivel azonban könnyen megeshet, hogy vannak ilyenek, a nemes cél érdekében, miszerint érdemes volna mindenkinek átérezni a most bejelentett esemény abszurditását, érdemes pár sorban kitérni arra, hogy mi is ez a sport.
Egy meglehetősen összetett játékról van szó. A kviddics szabályai kissé bonyolultak, mivel alapvetően négyféle poszton, három labdával játsszák a meccseket, amelyek így némileg nehezen követhetőek. (Legalábbis ha elképzeljük a szituációt.) Minden játékos seprűnyélen lovagolva repked a levegőben, és igyekszik pontot szerezni a saját csapatának. Mindkét csapat térfelén (a kapu helyén) három-három pózna van felállítva, amelyek karikában végződnek. A hajtó poszton játszó játékosoknak (csapatonként három fő) ezeken kell átdobniuk a labdát, és ezzel gólt szerezhetnek. Természetesen a karikákat védi a gyakorlatilag kapus-poszton játszó őrző. A hajtóknak viszont nem csak őt kell kicselezniük a gólszerzéshez, de arra is ügyelniük kell, hogy kikerüljék a gólszerzésre használt nagy piros labdánál (kvaff) sokkal keményebb gurkókat, amelyekkel a csapatonkénti két-két terelő igyekszik kiütni őket a nyeregből. Végeredményben az a csapat nyer, amelyik a legtöbb pontot gyűjti össze. Egy gól tíz pontot ér - viszont van itt még valami, ami erősen befolyásolja a játék menetét. Minden csapatban ugyanis létezik még egy szerepkör: a fogóé. Az ő feladata, hogy a legkisebb, aranyszínű, szárnyas és igen fürge labdácskát, az úgy nevezett cikeszt begyűjtse. A játék akkor ér véget, ha valamelyik fogó megszerzi a cikeszt. A labdát begyűjtő csapat százötven ponttal gazdagodik - ez azonban nem feltétlenül jelent győzelmet.
A sok különböző poszt miatt gyakorlatilag több párhuzamos játékmenet alakul ki egy-egy kviddics-meccs során, ami nem csak a nézőket zavarhatná meg Rowling könyveinek hasábjain, de a való életben elképzelhetetlennek tűnik az értelmes kivitelezés. És nem csak a repülő seprű hiánya miatt. Ennek ellenére azonban mégis úgy tűnik, vannak még fifikás Potter-rajongók, akiknek sikerült áthidalniuk a problémát. A leírás szerint az "élő kviddicset" nagyjából a rögbi, a kidobós és a fogócska kereszteződéseként kell elképzelnünk - persze szigorúan a lábaik között seprűnyéllel rohangáló játékosokkal.
Az első mérkőzést 2007-ben tartották, New Yorkban. Ezen két főiskolai csapat mérkőzött meg egymással. Mára pedig a bolondéria olyan szinten kinőtte magát, hogy Egyesült Államok-szerte csapatok alakulnak, és rajtuk kívül Kanada, Finnország és Új-Zéland is saját különítménnyel vesz részt a rendezvényen. Ezen az összejövetelen azonban nem csak a kviddics és a közös szurkolás jut szerephez, de egy igazi Potteres-varázslós banzájon vehetnek részt azok, akik kilátogatnak. Jelmezeket, baglyokat, cirkuszi mutatványosokat csodálhat meg a nagyérdemű, és ha úgy érzik, egy igazi varázsló rockbanda koncertjén is rophatják. Még a büfé is stílusos kínálattal várja a látogatókat: lesz itt vajsör és Bogoly Berti-féle Mindenízű Drazsé a hagyományos "meccsnéző nassok" mellett.
Egy valamire való Potter-rajongónak tehát egy kritikus szava nem lehet erre az igen pofásnak ígérkező hepajra - ha csak az nem, hogy Amerikai túl messze van, és hazánk fiai-lányai bizony még nem képviseltetik magukat a rendezvényen. Még.
Forrás: blastr.com
Rhaenyra cikke
