Október 31-én mindnyájan elkerülhetetlenül belefutunk ebbe a Halloween nevezetű, megmagyarázhatatlan gyökerű kulimászba. A mozik és dvd-kölcsönzők (ha még létezik ilyen...) kaszálnak a horror-filmekkel, a jelmezesek a maskarákkal, és úgy általánosan, mindenki ebben a rémfilmes hangulatban rohangál az utáckon, ha akarja, ha nem. De mégis, mi is ez a Halloween?

Az ünnep eredete vitatott. Volt egy Pomona nevezetű római terményistennő, egyesek hozzá kötik (a szüreti dátum és a termények miatt), de sokan a gyökereit a szintén római Parentalia ünnephez kötik. Ez szó szerint az "Atyák Ünnepe", amikor az elhunyt ősökre emlékezett a familia az aktuális pater (családfő) vezetésével, kilenc napon át. Az általánosabb vélekedés kelta eredetet feltételez: a Samhain, a nyár-vég ünnepe szerintük a meghatároző befolyás. A Samhainon nagy tüzeket raktak, táncoltak, és bár a halottakhoz nem sok köze volt, kétségtelenül természetfeletti erőkhöz kötődött az ünneplés.

A Halloween név egy rövidülésből ered: az All-Hallows-Even (Minden Szentek Estéje) szó lerövidült alakja. A szó először 1556-ban került leírásra, addig érdekes módon az óangol variánst használták: Minden Szentek Miséjének Napja (Ealra Hálgena Mæssendæg). A szokások (a gyerekek vonulása, a töklámpások, a termények kirakodása, tüzijátékok, tűzrakás, táncmulatság, stb.) mind az idővel rakódtak rá a keresztény hagyományban kialakuló Mindenszentek illetve Halottak Napja ünnepkettősre. Az est szimbolikájára nagy hatással volt az Amerikába behurcolt rabszolgák kultúrája: a jelképek közt találunk voodoo elemeket ugyanúgy, mint más okkult jelképeket, vagy halálhoz kötődő régi indián ábrákat. Maga a töklámpás többféleképpen értelmezhető: egyrészt, fény, ami az elhunytak lelkeit hazavezeti, hogy még egyszer utoljára láthassa szeretteit, mielőtt továbblép, másrészt viszont a rossz szellemeket távoltartó fényforrás egyben. Emellett ráadásul köze van a halálhoz vagy az ördöghöz, a népszokás szerint ugyanis nem szabadott kimondani azt a szót, hogy ördög vagy akár a nevét (Sátán), mert akkor felhívjuk magunkra a figyelmét. Helyette ártatlannak tűnő nevet adtak neki (ez volt többek közt a Jack az angolszász nyelvterületen), és így máris rételmezhetjük a töklámpás angol nevét (Jack-o-lantern)... A lantern lámpást jelent, tehát ilyen értelemben a töklámpás az ördög fénye. Ennek eredete az, hogy a kilyuggatott tökön át ugyanúgy pislákolt a fény, mint a tőzeglápok és mocsarak fölött megfigyelhető lidércfény, amelyet a köznyelv szintén ördöglámpásnak, Jack-o-lanternnek hívott. Egy ír népmese emellett szól egy Jack nevű férfiról, akinek sikerült foglyul ejtenie az ördögöt, a Jack név tehát tőle is származhat.

A fiatal lányok ezen az estén régen szeánszokat ültek, hogy egy tál vízben vagy egy tükörben megpillanthassák jövendőbelijük arcát. A keresztény hagyomány szerint ilyenkor a halottaikra gondolnak a hívek, és imádkoznak értük, hogy a Purgatóriumban, a tisztítótűzben minél rövidebb ideig kelljen tisztulniuk elkövetett bűneik súlyától. Az okkult elképzelés erre épít: szerintük is gyengül ilyenkor a fal az élők és holtak világa közt, csak ők másra használják ki ezt az alkalmat: nekromanciát, holtakon keresztül történő jóslást, szellemidézést végeznek. Amerikai közösségek továbbra is szerveznek táncmulatságokat, hatalmas tüzeket raknak, tüzijátékokat lőnek fel és hajnalig zajosan mulatoznak: mind a nagy fény, mind a zaj a gonosz szellemeket hivatott távol tartani.

És hogy hogyan állnak ezzel a meglehetősen kevert hátterű dologgal a nagyobb vallások, most, hogy az amerikai kultúra segítéségvel az egész világon megjelent? A muszlim országokban nem igazán célszerű ugye semmi amerikait átvenni, de a Halloween, mint afféle "kvázi-vallásos" dolog különösen negatív hírnek örvend. A kereszténységen belül megoszlanak a nézetek: sok helyen még támogatják is ezt a szokást, mert úgy látják, hogy a Halottak Napja és egy ilyen ünneplés nem ütközik különösebben, sőt, az ír és angolszász vidékeken egyenesen beszállnak az ünneplés szervezésébe mind az anglikán, mint a katolikus oldalról. Gabriele Amorth, a Vatikán egyik fő-exorcistája szerint addig, ameddig a gyerekek csak játékból öltöznek kisördögnek, boszorkánynak vagy csontváznak, addig ez egy jó alkalom a játékra, szórakozásra, és akár vallásos elképzelésekkel való ismerkedésre, de ehhez természetesen nem árt, ha a felnőttek odafigyelnek és elmagyarázzák a gyerekeknek azt, amit ezekről a dolgokról tudni lehet.

Mások joban aggódnak. Sokan, mind protestáns, mind katolikus oldalról amiatt félnek, hogy a Halloween elbagatellizálja, sőt, érdekessé teszi és reklámozza az okkultizmust, a pogányságot és olyan gyakorlatok végzését, amelyek ellentétesek a keresztény tanítással.

Ha röviden kéne összefoglalni, mi is Halloween, elmondhatjuk: egy borzongatóan vicces (vagy viccesen borzongató), egyszerre vidám és ijesztő ünnep, amikor az emberek szeme kicsit a természetfelettire vetül. Szeretünk ugyanis borzongani, ezt kár tagadni! Hogy kell-e a Halloweentől félni, kell-e utálni, azt mindenki megítéli magának.

Vagy ahogy Tim Burton Karácsonyi Lidércnyomása fogalmaz:

És ugyanaz egy kicsit keményebb stílusban, Marylin Mansontól:

Akárhogy is, trick or treat, hisz mindez már megtörtént egyszer, és még sokszor meg is fog.